Teguise a 15. századtól 1847-ig a sziget fővárosa volt. 1418-ban alapította Maciot de Béthancourt, aki feleségéről, Teguise hercegnőről nevezte el a települést. Teguise hercegnő az őslakos Guardafía király lánya volt.
Az első polgári városi települést gyors fejlődés jellemezte, gazdasági központ volt, ahonnan a szigetcsoport felfedezésére indultak. A város fontossága és fejlettsége a kalózok kapzsiságának céljává vált. A 16. és 18. század között folyamatos támadások érték, melynek következményeként számos épület, levéltár megsemmisült. Az úgynevezett véres sikátor egy kalózok által elkövetett véres mészárlás emlékét őrzi.
A megmaradt épületeket ma a régi városrészben csodálhatjuk meg. Miközben a szűk, macskaköves utcákban a ferences és domonkos kolostorok, templomok, nemesi, tágas téglából és kőből épült, fehér falú, hatalmas ablakú, faragott bejárati ajtajú (jellegzetes kémlelőnyílással) és erkélyes házak között sétálunk a múltban érezhetjük magunkat.
Teguise településhez közeledve már messziről szembe tűnik a Miasszonyunk templom tornya, melynek a főtéren található. Bejáratát két oroszlán őrzi. Annak ellenére, hogy a templom számos felújításon esett át, a belseje megdöbbentően szép.
Az egyik legfontosabb építészeti emlékmű a Spinola Palota a 18. századból, mely csodálatos termeivel, kis zárt belső udvarával, víztárolóval, kerttel és kápolnával várja a látogatókat. Az utolsó nemesi tulajdonos Spinola család nevét őrzi.
Érdemes megemlíteni a Herrera és Torres palotákat.
Figyelemre méltó a ferencesek kolostora, ahol egy Assisi Szent Ferenc faragás látható.
A domonkosok kolostorában az eredeti kazettás mennyezet látható.
Vasárnaponként a bazár, kézműves vásár nyüzsgő életet kölcsönöz a helynek. Akár egy helyi pengetős hangszert, egy timplet is vásárolhatunk emlékbe, mely hajlított fából készül és speciális könnyed hangzást biztosít a hangszernek.
Mivel a település folyamatos kalóztámadásoknak volt kitéve. Philip II király adott megbízást egy vár építésére, annak érdekében, hogy megvédje a lakosokat az ilyen támadásoktól.
Nem messze a településtől, a Guanapay hegyre (1312-ben kialudt vulkán) épült a Santa Bárbara vár (Castillo de Santa Bárbara), mely egyben a sziget legrégebbi vára. Az erődítmény a francia, a török, a berber kalózok egymást követő rajtaütéseinek helyszíne volt. A közelmúltban felújított épület, ma múzeum, amely a menekültek emlékét őrzi.
A hegyről nemcsak a várost, a szürke völgyet, de a tengerpartot és a közeli Fuerteventura sziget körvonalait is megcsodálhatjuk.
